SDRS - A legjobban várt új funkció

A vSphere 5 megjelenése után Duncan Epping készített egy listát a vSphere újdonságairól. A 140 újdonság közt persze vannak kevésbé fajsúlyos dolgok is, de talán nem véletlenül került első helyre a SDRS, azaz a Storage DRS.

Az SDRS három féle módon is segít az üzemeltetésben (automatikus datastore kiválasztás új vm készítésekor, I/O terhelés elosztás, valamint "tárhely elfogyás elleni védelem"), de nekem mindenképp a harmadik az, ami miatt várom a vSphere 5 upgrade-et. Nyílván a másik kettő is hasznos, de olyan környezetben, ahol a szabad storage terület nem valami sok, ott a harmadik képesség lesz leginkább hasznunkra. Márpedig én pontosan így vagyok vele. Van egy Datacenter, ahol minden datastore túlfoglalt, így tulajdonképpen bármikor előfordulhat, hogy valamelyikben teljesen elfogy a hely. Aki már futott bele ilyen szituációba, az tudja hogy nem túl kellemes. Főleg, ha fontos virtuális szerverek futnak rajta. Nézzük, milyen segítséget kapunk.

A vSphere 5-ben megjelenik a Datastore Cluster fogalma. Ez ugyanazt jelenti, mint hostok esetében az eddig megszokott cluster fogalom, csak ebben az esetben a Datastore Cluster-t alkotó Datastore-ok alkotnak egy közös erőforráscsoportot.

A képen látható módon a három datastore alkot egy clustert. A Summary fülön leolvashatóak a fontosabb paraméterek. Hány tagja van, mennyi az összes kapacitás, mennyi a legnagyobb szabad terület, stb.
A hagyományos cluster-hez hasonlóan tudjuk bekapcsolni a SDRS-t. Jobb klikk a cluster néven, majd Edit settings..

Itt is lehetőségünk van arra, hogy csak ajánlásokat tegyen a SDRS, és majd mi azok alapján lépünk, vagy pedig teljesen automatikusan mindig hajtsa is végre a megfelelő mozgatásokat (SDRS Automation). Majd azokat a fontos paramétereket állíthatjuk be, amelyek szabályozzák az SDRS működését (SDRS Runtime Rules)

Itt állíthatjuk be azt is, hogy az SDRS vegye-e figyelembe az I/O terhelés egyenlőtlenségeit. Csak egy megjegyzés ezzel kapcsolatban. Amikor különböző bemutatókon olyan storage-okat látok, amelyek már egyben tartalmaznak FC,SATA, és Flash diszkeket, valamint azt ígérik, hogy majd a storage eldönti, hogy a terhelés függvényében hol tárol egy adott .VMDK file-t, akkor mindig eszembe jut ez a funkció. Azaz hogy érdemes-e ilyen környezetben használni. De mint a bevezetőben említettem, inkább a tárhely elfogyás elleni védelemmel szeretnék foglalkozni.
Ezzel kapcsolatban a Utilized Space és No recommendations until utilization difference between source and destination is értékeivel szabályozhatjuk az SDRS működését. Az előbbivel azt mondjuk meg, hogy mekkora foglaltság esetében (%) lépjen működésbe az SDRS. Azaz pl. amíg minden datastore foglaltsága egy adott érték alatt van, addig nem történik mozgatás. Az utóbbi érték megadásával kizárhatjuk azt, hogy egymástól alig eltérő foglaltságú datastore-ok között történjen mozgatás. (A képen ez az érték 5%) A téma szempontjából a többi beállítható paraméter érdektelen.

Felmerül a kérdés, hogy ha vmdk mozgatásra kerül sor, akkor az SDRS miként választja ki a mozgatandó virtuális gépet, illetve a cél datastore-t. (Természetesen azt is megengedhetjük, hogy egy adott virtuális gép diszkjeit ne tartsa közös datastore-on, így akár vmdk szinten is történhet mozgatás)
A minél optimálisabb eredmény eléréséhez az SDRS különböző statisztikákat vezet mind a datastore-ok, mind a virtuális diszkekkel kapcsolatban. Pl. ha úgy látja, hogy egy datastore a statisztikák alapján 30 órán belül eléri a Utilized Space által megadott értéket, akkor oda nem fog mozgatni gépet (vagy diszket), mert hamarosan onnan kellene elmozgatni esetleg más diszkeket, hogy megfeleljen a feltételeknek.

A fentiekből kitűnik, hogy az SDRS nagy segítséget jelent (majd, ha eljutunk az éles bevezetésig) abban, hogy ne teljen be egy adott datastore. Persze ettől még nem lesz nagyobb kapacitásunk, de segít a meglévő (esetleg szűkös) tárterület jobb kihasználásában.