Első találkozás a VMware Virtual Volumes (VVols) technológiával

Már biztosan mindenki ismeri a VVols mögötti elméletet, sőt biztosan többen ki is tudtátok már próbálni. Nekem eddig erre nem volt lehetőségem, viszont most már igen. Természetesen egyelőre szó sem lehet az éles használatról, hiszen annak ellenére, hogy már nagyon régen fejlesztik, még mindig nem egy kiforrott dologról beszélünk. Talán a 6.5 valamelyik upgrade csomagja után már komolyabban lehet majd venni. Addig is érdemes ismerkedni vele, elolvasni a lehetőségeket, és amennyiben mód van rá, testközelből megnézni.

Ehhez igazából nem kell más, csak 6-os vCenter és ESXi, valamint egy olyan storage, ami erre fel lett készítve. A felkészítve itt azt jelenti, hogy van hozzá VASA 2.0-ás provider. Jelen esetben ez egy HPE 3par StorServe storage 3.2.2-es firmware-rel.
Nem volt célom azt megnézni, hogy pontosan mit lehet ezzel kezdeni, milyen performanciára képesek az ilyen virtuális gépek, stb, hanem csak azt szerettem volna elérni, hogy legyen egy virtuális gépem, ami egy VVol datastore-on van, és be lehet kapcsolni.

Az egyes storage gyártók eltérnek abban, hogy a fentebb említett VASA provider-t milyen módon valósítják meg. Ez a HP esetében része a firmware-nek, így nagyon leegyszerűsíti a használatát. Fontos, hogy a a GUI-ba ebből semmi nincs kivezetve, minden storage oldali VVol specifikus konfigurálást a parancssorban kell elvégezni.

A showvasa paranccsal lehet lekérdezni a provider állapotát.

Ha még semmit nem csináltunk, akkor a képen látható módon tiltott állapotban van. Ahhoz hogy el tudjuk indítani, ahhoz egy megfelelő tanúsítványra is szükség van. Ha ez megvan, akkor el lehet indítani a startvasa paranccsal.

Most már engedélyezett, ez a része rendben van. A képen még egy fontos dolog látható. Ezt a linket kell majd a vCenter szervernél megadni, amikor a storage provider-t regisztráljuk.

Következő lépésben gondoskodni kell arról, hogy a VVol terminológia szerint létrehozzunk egy storage container-t. Ez a gyakorlatban a 3.2.2-es firmware-től azt jelenti, hogy létre kell hozni egy volume set-et, amit hozzárendelünk egy storage container-hez, a következő két paranccsal: createvvset <vvset_name> illetve setvvolsc -create set:<vvset_name>. Több storage konténerünk is lehet, ezek közül majd a VVol típusú datatsore létrehozásánál lehet választani. Természetesen legalább egy CPG-nek is létezni kell, különben a startvasa hibaüzenettel elszáll. Én egy vvol_vmware_set nevű storage container-t hoztam létre.

Leegyszerűsítve ennyi előkészület kell a storage oldalon HP StoreServe esetében.

Következik a vCenter oldali konfiguráció. Első lépésben fel kell venni a storage provider-erek közé a showvasa parancs által visszaadott linket. Ezen a címe keresztül fog a vCenter szerver, ill. az érintett hostok kommunikálni a storage-on futó vasa szolgáltatással. A beállítást a vCenter Server/Manage/Storage Provider fülön tehetjük meg.

Sikeres regisztráció után megnézhetjük a részleteket:

Illetve a storage provider és storage system részletei is kiolvashatóak:

Miután itt minden rendben van, tovább lehet lépni. Most már van vasa provideren keresztül elérhető storage rendszerünk, elvileg már csak egy VVol típusú datastore-ra van szükségünk, ahova a gépeinket tehetjük. Ehhez a szokásos módon kezdhetünk hozzá: Storage/New Datasore.

Látható, hogy erre a célra van egy speciális datastore típus. Természetesen a továbblépéshez ezt kell választani.

Adjunk nevet a datastore-nak, és válasszuk ki hozzá a megfelelő storage konténert. (Itt van egy kis csalás, mivel már a datastore-t létrehoztam korábban, ezért van kitöltve az Existing Datasore mező).

A következő, egyben utolsó lépésben meg kell adnunk, hogy mely hostok számára akarjuk elérhetővé tenni a most létrehozott datastore-t, és készen is vagyunk.
Megnézhetjük a szokásos Summary fülön, hogy mi is jött létre:

Ezek után már nincs semmi akadálya annak, hogy virtuális gépeket hozzunk létre. Persze ezt még lehet tovább finomítani, hiszen különböző storage policy-kat hozhatunk létre, amivel megmondhatjuk, hogy a virtuális gépek milyen "storage környezetbe" kerüljenek. Pl. thin vagy thick, milyen legyen a RAID szint, legyen-e deduplikáció, stb. Az, hogy milyen lehetőségeink vannak, az a vasa provider által a storage-ről küldött információkból tudja a vCenter szerver. Ebben a konkrét környezetben pl. ilyen lehetőségeink (is) vannak:

Azaz megmondhatjuk, hogy legyen RAID1, legyen a zero detektálás bekapcsolva és a deduplikáció legyen kikapcsolva.
De ha semmit nem hozunk létre, akkor is van egy default policy a VVol-ok számára.

Most már minden adott ahhoz, hogy létrehozzuk az első virtuális gépet. Mielőtt megtennénk, nézzük meg storage oldalról, hogy mi látszik:

Az első parancs (showvvolsc) megmutatja, hogy egy darab storage konténerünk van. Megtévesztő módon azt mondja, hogy egy darab virtuális gép van rajta, de ez nem igaz. A második parancs (showvvolvm) meg is mutatja, hogy nincs. Valószínűleg a HA által létrehozott mappára érti az egyet.

Hozzunk létre egy virtuális gépet egy lemezzel. Legyen ez a vvolvm1. A léterhozást nem részletezem, hiszen ez csak abban tér el, hogy a datastore-nak a korábban létrehozott VVOL3PAR_01-et adjuk meg.

Az elmélet szerint a létrehozott gép két VVol-t kell hogy tartalmazzon (bekapcsolás előtt). Egyet a virtuális diszk számára, egyet pedig a többi paraméter file számára (pl. vmx, diszk leírók, logok). Nézzük, hogy ez igaz-e.

És igaz. Kiolvasható a gép neve, az op. rendszer típusa, a VVol-ok száma, valamint a méretre vonatkozó adatok. Mi történik, ha bekapcsoljuk?

Csak attól, hogy bekapcsoltuk, egyel nőtt a VVol-ok száma. Ez azért van, mert a swap file számára külön VVol jön létre. Bekapcsolás után egyéb más file-ok is keletkeznek, de ez mind bekerül abba a VVol-ba, amiben pl. a .vmx file is van.

Csinálunk egy snapshotot.

Nézzük meg most a VVol-ok számát.

Látható, hogy kettővel nőtt meg a VVol-ok száma. Ennek az az oka, hogy a virtuális gép memóriájáról is készült snapshot, és az mindig külön VVol-ba kerül.

Könnyen kiszámítható, hogy ha pl. van egy gépünk 3 VMDK-val, és van róla két snaphot, ami a memóriát is tartalmazza, akkor összesen 3+1+1+2*3+2=13 darab VVol lesz a storage-on.

A végére egy kis összegzés. A HP által adott dokumentációk alapján viszonylag könnyen el lehetett végezni azokat a beállításokat, amik a rendszer működéséhez szükségesek voltak. Érzetre egy kicsit lassabb volt pl. a gép mozgatás VVol datastore-ról hagyományosra, vagy a datastore tartalmának böngészése, de ez nem biztos hogy valóban így van. Voltak gondok a storage policy-k körül is, de ez lehet hogy csak az én tudatlanságom miatt volt.

Az látszik, hogy a VMware adminisztrátoroknak igen nagy szabadságot adhat a VVol technológia, hiszen a storage admin feladata azzal véget ér, hogy biztosít egy storage konténert a virtuális gépek számára, de azt, hogy melyik gépet milyen módon tároljon a storage, azt már a VMware admin dönti el úgy, hogy storage policy-kat hoz létre a vasa provider által nyújtott információk alapján.

A végére egy kérdés: Nektek van-e már tapasztalatok ezzel kapcsolatban? Esetleg más gyártó termékével kapcsolatban. Van-e aki már élesben használja?